2009.11.21.

Csütörtökön ünnepélyes keretek között vehette át Kökény Roland az esztendő legjobb felnőtt kajakosának járó MKB Prémium Díjat. A Budapest Honvéd 34 esztendős versenyzője Gönczy Gáborral párosban 1000 méteren nyert ezüstérmet a szegedi Világkupán és a brandenburgi Európa-bajnokságon.

- Mondhatjuk azt, hogy ön az idény egyik nagy visszatérője?

- Bár tény, hogy most a középpontba kerültem, az idén többet forgott a nevem, nem érzem azt, hogy nagy visszatérő lennék – mondta a kétszeres világbajnok Kökény Roland. – Tavaly sem zártam rossz esztendőt. Véleményem szerint nem kell kudarcként vagy rossz teljesítményként értékelni, hogy négyesben mindössze öt centivel kaptunk ki az olimpiai indulásért rendezett szétlövésen.

- Semmiképpen sem. Mindössze arra gondoltunk, hogy az idén az egyéni teljesítményével is kitűnt, meghatározó alakja volt a kajakos mezőnynek.

- Az elmúlt években inkább a csapathajókra koncentráltam, aztán tavaly edzőt váltottam és ez sok mindent megváltoztatott az életemben. Nehéz év áll mögöttem, hiszen Gönczy Gábor személyében fiatal párom volt, aki még sosem indult felnőtt világversenyen. Ám az eredményeink is bizonyítják: teljesen jól összecsiszolódtunk, jól rá tudtunk hangolódni egymásra. És az idén rengeteget jelentett, hogy az edzőm, Kiss István a felkészülés során annyi új dolgot mutatott, amelyeket jó lett volna már 15 évvel korábban megismerni. Talán vele másként alakult volna a pályafutásom is…

- Ez kissé nosztalgikusan hangzik. Akkor igaz a hír, mely szerint azon töri a fejét, hogy befejezi a pályafutását?

- Valóban gondolkozom rajta. Egyrészt harmincnégy évesen már nem tartozom a fiatalok közé, és Koló halála óta mindannyiunkban ott motoszkál: még meddig mehetünk el, meddig bírja el ezt a terhelést a szervezetünk. Másrészt pedig már nem bírok el egy olyan esztendőt, amelyet anyagilag nagyrészt nekem kell finanszíroznom. Az elmúlt években csak a klubom támogatott, így a felkészülésem jelentős részét a barátnőmmel közösen fedeztük. Az idei eredményeim sem változtatnak különösebben ezen a helyzeten: jövőre ugyanis a korábbi juttatásaim felét sem érném el, így nincs sok értelme a folytatásnak.

- Minden bizonnyal edzője, Kiss István és a párja, Gönczy Gábor is másként gondolkodik erről…

- Igen, ők nagyon bíznak benne, hogy nem teszem le a lapátot. Amit meg is értek, hiszen Gáborral valóban szép sikereket érhetnénk el. És bár jelenleg is a dunavarsányi edzőtáborban vagyok a válogatottal, nem tudom, hogy mit hoz a jövő számomra. Huszonnyolc éve kajakozok, és fáj, ha arra gondolok, hogy elérkezett az az idő, amikor el kell szakadnom ettől a sportágtól. Talán teljesen nem is tudok megválni ettől az életformától, vagyis kajakozni, edzegetni mindig is fogok. És noha még egy olimpia beleférne a pályafutásomba, szinte biztosra veszem, hogy a londoni játékokra én már nem készülök fel…

mkksz - snewisport