VI. MTNB élménybeszámoló, 1. rész Nyomtat
Írta: Balazs   
2010, NOVEMBER 02, TUESDAY 22:10

2010.11.02.

Hatodik nagyhajós az Adrián, de többünknek - így nekem is - ez volt az első. Ami mindenkinek új volt: a rendező, a helyszín, és egy hajóosztály.

Kaptunk hideget, meleget, szelet és szélcsendet. Volt akinek ez volt az utolsó, én élveztem. Íme a VI. Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokság Westport Kupa személyes élménybeszámoló sorozatának első része.

 


hideg, esős időben érkeztünk a komphoz

 

A SNEWISPORT idén meghívást kapott a VI. MTNB-re, nem kell semmi bonyolult történetre gondolni, csörgött a telefon, Anikó megkérdezte érdekel-e, ráérek-e. Én igent mondtam, pár nappal később pedig hajnali 5:45-kor ott voltam a gyülekező helyen. MVSZ busszal vitték le a csapatunkat Cres-re. Már az induláskor adott volt a jó hangulat. Kis csapatunkhoz tartozott Hadházi László és Lórán Barna, a két Dumaszínházas. Egyből ”beköszöntek” 1-2 poénnal, de a korai időpontra lévő tekintettel a sofőrön kívül mindenki elaludt. Már világosban érkeztünk a horvát határhoz, ahol hazai oldalon a fiatal határőr lány megkérdezte hova megyünk. Cres, volt a válasz, mire nem kis meglepetésünkre megkérdezte, hogy az hol van?! Ezután egyhuzamban folytattuk utunkat a Krk szigetre vezető hídig, ahol rövid időre megálltunk egy kútnál. Azt talán meg sem kell említenem, hogy a több száz kilométeres út során előkerült a kötelező hosszúnyakú röviditalos üveg is. Rettenetesen hideg volt, az erős szél sem a nyarat idézte. 10 perc pihenés, vissza a buszba, irány a komp, ahova másfél órával az indulás előtt érkeztünk. Szakadó eső fogadott a tengerparton, de egy étteremben meghúzódtunk. Ettünk, ittunk és összefutottunk Tóth Veráékkal is. A túlparton már jobb időben keltünk át a szerpentines hegygerincen, és ereszkedtünk le a kikötőbe. Már ott volt az összes hajó, és mindenki lelkesen készült a következő napi első futamra. Anikó összeismertetette az alakulóban lévő média csapatot. Már korábban tudtuk, hogy kapitányunk Frigyer Attila lesz. A szállás elfoglalása után rövid sétát tettünk a történelmi belvárosban, majd a tengerparton visszasétáltunk a kikötőbe.

 

 

Hadházi László a főfogás és a desszert között szórakoztatta az VI. MTNB versenyzőit

 

Este az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette a VI. Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokság Westport Kupa. A himnuszt Tóth Vera énekelte, majd köszöntőt mondott Bednár Tibor és a horvát rendezőség. Az amúgy bőséges és finom vacsora után nem kezdődött el a várt fergeteges buli, mert a legtöbben már a másnapi futammal voltak elfoglalva. A bulizásra kialakított szomszédos Rák Bár üresen kongott – ez azért nem volt így minden este.

 

 

Az első nap: Cres-Lubenice-Cres, a 40 mérföldes kiképzés

A reggeli nap első sugarai enyhe szél kíséretében, némi hullámzással érkeztek az öbölbe, ahol már 8 órakor nagy volt a nyüzsgés. A skippermeeting után sorra futottak ki a JOD-ok, Dufourok, Salonak fedélzetükön olyan neves vitorlázókkal, mint Frigyer Attila, a Litkey fivérek, a Detre fivérek, Tuss Miklós, Czégai Péter, Pallay Tibor, Pumucz Tamás, Dobszai Zoltán, Harangy Csaba és még sokan mások. A média hajó egy 35 lábas Jeanneau OD volt, ami versenyhajó révén nélkülözte a kényelmi extrákat. Kilenc óráig  mindenki megérkezett a Vrboska fedélzetére, mi is eldobtuk a mooringokat és kimotoroztunk a rajthelyre. Nagyon vártam az elkövetkező órákat, vitorláztam már, indultam pár versenyen a Balatonon, mint crew, de ez itt tenger és ott is az első verseny volt. Dolgozni érkeztem, elsődlegesen fotóznom kellett és cikkeznem esténként a napi történéseket. Tehát mindenre nagyon-nagyon figyelnem kellett. Figyeltem, és az első nap jócskán volt mire.

 

 

skippermeeting után, útban a hajókhoz

 

Ami már a mólón feltűnt, hogy a rendező gumimotorosok a Balatonra is kicsik lennének. Azokról fotózni nehéz, és kételkedtem a biztonságukban is erősen hullámos vízen, viharban. Ekkor döntöttem el, hogy lehetőleg csak vitorláson leszek. Ma már tudom, hogy jól döntöttem.

 

 

jó hangulatban a 10-es JOD-on

 

A kikötőből kiérve lassan felerősödött a szél, nőttek a hullámok, de még nem volt vészes. Azért a mentőmellényt mindenki felvette, majd Attila megismertette utasainkkal a fordulást, halzoást, reffelést. Nagydumásaink ekkor még boldogan várták az előttünk álló 40 mérföldet. Laci már vitorlázott, Barnának viszont ez volt az első alkalom. Sikeresen elrajtolt mind a három osztály (JOD 35, Dufour 44, Salona 37 R). A rajt után még össze kellet szoknia rögtönzött csapatunknak, de lassan belejöttünk. A cresi öbölben még 15 csomós észak-keleti szélben cirkáltunk az első pályajelig, majd Lubenice felé hátszeleztünk úgy 15 mérföldet. A 30-35 csomósra erősödött Bóra igen méretes hullámokat korbácsolt, így hosszú út várt ránk a fordulóként megadott sziget felé, ekkor nagyjából a közép mezőnyben haladtunk. A spinakker felhúzásának elvetése bölcs döntésnek bizonyult nálunk, hárman kevesek lettek volna a kezeléséhez, nekem semmi tapasztalatom nem volt még spiben. Ruhánk még bírta is egy darabig, de szemünk, szánk hamar tele lett sós vízzel. Amikor a több órás viharos vitorlázás után megközelítettük a megkerülendő szigetet egy halzolás közben utolért a tengeribetegség. Tudtam mi következik, volt már ilyen, nem zavart. Forduló után a szél tovább erősödött, a hullámok tovább nőttek, és ekkor Attila úgy döntött, hogy behúzódunk a part alá. Közben nem úsztuk meg a reffelést sem, amit ketten hajtottak végre. Ezzel a takkal sebességet veszítettünk, nőtt a táv, de kímélte a hajón lévőket. Ekkor már Beló is fáradt volt, Dénes Pista is küszködött a folyamatosan arcára fröcskölő sós vízzel. Laci már rekordszámú ”Úr Istent!” mormolt magában, Barna megfogadta, hogy soha többé vitorlás, és a MarinArt fotósa se a gépét szorongatta, én e közben próbáltam helyrejönni. Ami feltűnt, hogy Attila magabiztosan, nyugodtan viszi a hajót, ami mindenkire jó hatással volt. Már majdnem hazaértünk a célhoz, amikor Barna is vödrözött. A célba érés után döbbentem rá, hogy nekem az utolsó kb 5 óra, mint idő kiesett az útból – a történésekre emlékszem. Végül szó szerint viharverten kikötöttünk. Megvolt az első kaland, a benyomás vegyes lett. Volt aki örült, hogy túléltük, volt akinek szinte mindegy volt. Beló erőteljesen győzködte Barnáékat, hogy ne húzzák le a tenger alá a vitorlás sportot az elkövetkező stand-upon. Ígéret nem született, figyeljük majd előadásaikat. Mindent összevetve jól éreztem magam életem eddigi legszelesebb, és leghosszabb futamán az MTNB első versenynapján. A változékony, időnként szélsőséges időjárás része ennek sportágnak, ez adja meg a szépségét, izgalmát. Amikor felkerült Cresre a helyszín, pont ezt lehetett várni.

 

A partra ért többi versenyző élményeit hallgatva tényleg kemény nap volt. Farky JOD-jának még a verseny első szakaszában eltört az árbóca, így fel kellett adniuk a futamot. Többen vízszintesre fektették a hajókat, szakadtak vitorlák, elszabadultak spinakkerek.

 

 

Litkey Farkas (Magyar Építők Sailing Team) árbóc nélkül

 

A címvédő Subaru Sailing Team (JOD 35) Czégai Péter vezetésével megnyerte a napot. A legjobb Dufour 44-es csapat a Variens Sailing Team lett, a Kész-Dak Sailing Team Pallay Tibor kormányzásával a Salona 37 R osztályban lett első.

 

Este a vacsoránál már a Dumaszínház vitorlázói is humorosabban látták a történteket, amin az összegyűlt majdnem kétszáz fő jókat röhögött. Az asztalnál ülve kaptuk meg a hivatalos tájékoztatást, hogy módosul a versenykiírás szerinti program, és a szerdára kiírt kétfutamos pályaversenyt kedden rendezik a három osztály számára.

 

 

Hétfő este már a Rák Bár sem maradt üresen, megnézhettük az első versenynapról készült fotókat és a VitorlásTV filmjét, majd Tóth Vera élő műsora következett.

 

 

Korábbi hírek a Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokságról   >>>

 

 

 

fotó: Kopasz Balázs - snewisport , Ákos Péter - MarinArt

 

snewisport

LAST_UPDATED2