2010.03.14.

Pénteken délután „Csepelért díjjal” jutalmazták Ludasi Róbertet, a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület elnökét és egyben edzőjét.

- Hány évről is szól ez a díj pontosan? - Ha jól számolom most már huszonegy. Azóta dolgozom Csepelen a kajak-kenu egyesületnél – mondta Ludasi Róbert. - Felfoghatjuk ezt afféle életműdíjként is? - Amilyen gondolatokat, érzéseket váltott ki belőlem, akár életműdíj is lehet a csepeli önkormányzat részéről. Amikor ott álltam az ünnepségen és vártam, hogy átvegyem a kitüntetésem, sok-sok minden átfutott az agyamban. Eszembe jutott Koló, a vele eltöltött hosszú évek, és az, hogy ő mennyire a hűség mintaképe volt. Eszembe jutottak a srácok, Kozmann Gyuri, Csabai Edvin, hogy mennyi mindent megélhettem velük együtt, és hogy túl vagyok egy olyan korszakon, ami már visszahozhatatlan az életemben.

Elértem mindent, amit lehet és jó, hogy nem most, a nemzetközi szövetség által megcsonkított versenyrendszerben kell érvényt szereznem, teret nyernem. Tudja, egy ideje már más az életem…

- Mert a nagyjai elköszöntek.
- A legnagyobb meghalt. És ezt én már sosem dolgozom fel. A többiek szép sorban elköszöntek, és bár Kiss Tamás itt van a csoportomban, másfél éve betegeskedik. Most tizenkét fős csoportot irányítok, a legidősebb Györe Attila, de köztük van Volein Viktor és Korisánszky Péter is, akiktől nagyon sokat várok. Persze más szint ez, mint amihez én hozzászoktam az elmúlt évtizedek során. És bár szakmailag és emberileg mindent megteszek ezekért a srácokért, no és természetesen a csepeli egyesületért is, valami hiányzik már az életemből. Nem vagyok száz százalékos.

- Mi kell a régi lendülethez?
- Hogy elfogadjam, az élet megy tovább. Az elmúlt három évem olyan volt, amit senkinek sem kívánok. Kezdve az infarktusomtól, Koló haláláig, Kozmann Gyuri vagy Csabai Edvin visszavonulásáig. Teszem a dolgom és próbálom a legtöbbet kihozni magamból. Hogy mi az, ami hajt? Hogy ezek a srácok számítanak rám. Bár már nagyon hosszú távú céljaim nincsenek, azért érzem én is a londoni olimpia közeledtét. Valami bizsereg bennem, vannak elképzeléseim, amelyekbe el tudok helyezni embereket a csoportomból. Ez jó jel. Mondhatom azt is, talán elkezdődött valami…

mkksz - snewisport