A Yuppie Keszthely-Kenese rekord 1998-ból Nyomtat
Írta: SNEWISPORT   
2016, MARCH 17, THURSDAY 10:11

Tizennyolc éve a Yuppie Asso99-es vitorlással megdöntötték a Keszthely-Kenese sebességi rekordot. Akkor még fel sem merült a csapatban, hogy a kézi navigáció használatával tizenévekkel később újra elsők lesznek. Tudomásunk szerint pillanatnyilag ez lehet az első - legkorábbi -, mindenki számára elérhető és visszajátszható KK útvonal.

 

 

Mielőtt részletesen bemutatjuk a Yuppie rekordját tekintsünk vissza kicsit időben és röviden fussuk át mi történt 1990. és 1998. között a mobilkommunikációs és a GPS navigációs területen. 1990-ben épült ki Magyarországon az analóg GSM telefonrendszer (a nullahathatvan) és ebben az évben mutatta be Chicagoban a Garmin első generációs Marine sorozatát, a GPS 100-at (az ára 2.500 dollár volt). 1994-ben hatalmas előrelépés volt a 900-as GSM hálózat beüzemelése. A táskatelefonok helyére érkeztek a zsebre tehető ”kis” készülékek. Az internetet hallomásból sem ismerték, a mobilos navigáció a jóslatokban sem volt jelen, az adatkommunikáció kimerült az SMS-ben. 1998-ban jelent meg a Nokia 5110-es készülék, erre bizonyára sokan emlékszünk.. Ebben az évben egy kézi navigációs eszköz hatalmas dolognak számított itthon. A Garmin GPS sorozat 12 és 45XL típusa már rendelkezett PC interface kiegészítéssel valamint elvileg ebben az évben függesztette fel az Egyesült Államok a GPS jelek szándékos torzítását (teljes mértékben 2000 májusában hagytak fel az SA - selective availability alkalmazásával). És itt kapcsolódunk be a mai történésbe, ugyanis ezzel már lehetett útvonalpontokat rögzíteni és tárolni, majd PC-re letölteni. Ennek köszönhető az, hogy most mindenki számára visszanézhetővé tudjuk tenni az 1998-as sikeres rekordfutást.

 

 

A csapat 10 perces rögzítési intervallumra konfigurálta az eszközt, de a partfal elhagyásától Badacsonyig csupán egy jel marad, az is keszthelyi mólószártól. Badacsony után feléledt a technika és Keneséig 10 percenként rögzítette a hajó mozgását. A Yuppie 3 óra 50 perc alatt teljesítette a Keszthely-Kenese távot, ezzel új rekordidőt állítottak be. A csapat beszámolójából kiderül, mitől lettek ők a leggyorsabbak 1998. október 28-án.

 

 

Rekord az első magyarországi Asso (HUN-92 Yuppie Assoluta) hajóval

 

Előző nap 27-én délután Keller András hívott telefonon: - Egyre többen mondják, hogy holnap bejön az erős szél. Próbáljuk meg a rekord menetet - Ugyanis tíz nappal korábban azzal váltunk el, hogy idén még megkísérlünk egy keszthelyi startolást.

 

Megkérdeztem én is a Meteorológiát és megerősítette a hírt, erős olykor viharos dél-nyugati szél lesz egész nap, ami másnapra, északira fordul. Döntöttünk, beindítjuk az akciót. Először is Keszthelyen darut kell biztosítani. Felhívtam Keszthelyi Yacht  Club-tól  Husvéth Ferencet, aki rögtön voltszíves segíteni és telefonált az autódarusnak, majd vissza hívott 10 perc múlva, minden rendben megadta a darus számát, hívhatjuk, ő  készen áll holnap délben a hajó vízre tételére. Ezután a versenyt kiíró Magellánnal vettük fel a kapcsolatot, dr Nagy Gyula Andrással, aki szívesen jön bármikor, csak mondjuk meg hol, és mikor találkozunk. Viszont a nevezést és 15 ezer forintot már itt Bp-en le kell rendezni. Majd ezt követően hívtuk telefonon sorra a csapat tagjait, akik mind lelkesedtek a részvételért. Fonyó Karesz viszont csak 11 után tud jönni, ezért két fuvart alakítottunk ki: Mi indulunk ½ 9 kor, a másik ½ 12 kor. Bereczky (Berenyó) László épp akkor telefonált a Yuppie megvásárlása ügyében, felajánlottam neki, ha van kedve holnap jöjjön el velünk, kipróbálhatja!. Rögtön igent mondott - ez egy fanatikus fickó - ! Másnap 10 re értünk Füredre a Passat kocsinkkal. A hajó össze volt csomagolva még az EB- ről haza jövet óta.  Kicsit sokat tököltünk az elindulással Csomeszra kellett várni egy negyed órát.

 

Az indulás kronológiája:

 

12 10 Érkezés az utánfutón a hajóval Keszthelyre

12 55 vízen a hajó, (árboc nélkül), Szagyi elindul az utánfutóval vissza Füredre

1405 Szagyi megérkezik Füredre, ahonnan öten visszaindulnak kocsival Keszthelyre. Közben hárman összeszerelik a hajót Dojo, Keller A., Csomesz

15 00 Megérkezik az 5 fő Keszthelyre egy Opellal. A kocsiban van az ellenőr is és Szabó

Karesz, aki a kocsit visszaviszi

15 35 Minden készen áll a rajtra, GPS bekapcsolva, pozíció „ savelve”, kicsit várunk, a szél erősödésére. Elhatározzuk, hogy 1545 –kor pecsételünk és utána rohanás

15 45 Pecsételt rajt időpont

16 00 Korrigált rajt időpont

 

A második Keszthelyre utazó csapatban pesszimista hangulat kezd úrrá lenni a szelet illetően, de én és Szabó Karesz kitartott a jó szél meg jövetelébe vetett hitben. Fonyó Karesz a hajó visszaszállításának tervét fontolgatta, Berenyót is nehéz volt elhallgattatni a széllel kapcsolatos negatív megjegyzéseinek hangoztatásával. Keszthelyen a szemerkélő esőt gyönyörű délutáni napsütés váltotta fel, ami egy csapásra mindenkinek meghozta az indulási kedvét. Sopi is Keszthely felé igyekezett az új Quadrigával vitorlázva hasonló szándékkal, mint mi. Felhívtuk telefonon és 6-7 szelekről mesélt Siófok táján. Kicsit hihetetlennek tűnt a 3-as keszthelyi szélben, de a telefonba süvöltő szél és a nagy Sopi eskü meggyőzött minket az indulásról.

 

Keller Andris vállalta a futást az állómásra, mivel az indulást a vonat állomáson pecsételt időpont hitelesíti. Az állomástól a hajóhoz eljutásra 15 percet lehet számítani. Aki ennél gyorsabb, az természetesen nyer vele. Ez egy érdekes hagyomány a 30-as évekből és a rövidülő rekordidők ellenére is érdemes meghagyni, mert a kikötői viszonyok nem egyértelműek, nehéz lenne egységesíteni. Ezzel mindenkinek egyforma a feltétel, a futás még növeli a rekord sport értékét.

 

 

Rajt Keszthelyen, a nagy mólót épp javították ezért a belső kis mólóról lehetett csak indulni. Kb 3 -as déli szélben, felhúzott vitorlákkal vártuk Andrist, ahogy fut és ugrik be a hajóba. A móló körül kövek voltak ezért nem tudtuk előre meglökni a hajót így csak széllel szemben tudtunk indulni bal csapáson és utána fordulás jobb csapásra. Bosszankodtunk, hogy legalább egy percet ott hagytunk ... Az öblöt kotorták, ezért középen csövek voltak, amit délkelet irányból lehetett megkerülni. Ezért éles fél szélben, Kelet felé kellet húzni a kb. 2 kilométerre levő csövek miatt.

 

 

Ekkor 4 en álltak a trapézon a pöfföknél. Kicsit kapkodva indultunk ezért a foksott nem volt a helyén, mentőmellény nem volt felvéve, nem volt világítása a sebesség mérőnek stb. Keller Andris, mint bowman béka ruhában volt, a többiek jól beöltözve, a nem túl hideg időben (18 ºC) de a víz viszont nagyon hideg volt (7 ºC ). A GPS tíz percenként rögzítette az útvonalat szerencsére, mert naplót sem vittünk. A kotró csövek után felhúztuk a spit, de elég éles volt a szél.

 

 

Pont mögöttünk ment le a nap az őszi, már az 1 órát visszatolt időben. A lemenő nap utolsó sugarát a Badacsonyra vetítette és elámultunk a szigligeti öböl tarka színekben pompázó látványától. A nap sugarai a rohanó felhők mögül hol a vizet, hol a hegyeket világította meg. Gyorsan sötétedett, de a kitisztult égalja még egy jó óráig világított hátulról. Az idő nagyon ment és a sebességünk 7-8 csomó körül mozgott az öbölből a györöki kiszögellésig. Azt természetesen kiszámítottuk, hogy az átlagsebességnek 10 csomó felett lennie, mégpedig WMG ben,  ha meg akarjuk dönteni az Orpheusz 4ó 10 perces rekordját. Györök után tarajos hullámokat láttunk magunk előtt. Biztattam a társaságot - „ha hátulról tarajokat látunk, az jó szél kell legyen „ - Így is lett. Épp le akartuk cserélni a normál golyót topra, amikor jó erős pöfföt kaptunk, a hajó szépen siklani kezdett. Ez többször ismétlődött, amikor cseréhez készülődtünk, azonnal ráfrissült. Berenyó a trapézon állva bámulta a hajó siklását és megjegyezte: "a 8 méteres sétahajó ehhez képest, amit ez a hajó produkál !"

 

Nagyon élveztük a menetet a „meleg” déli szélben és kellemes raumos irányban siklattunk a sötétbe burkolózó cél felé és mindenki biztos volt benne, hogy meg lesz a rekordjavítás, mivel ekkor már stabilan 10 csomó feledt haladtunk. Badacsonynál gyengült a szél ezért felhúztuk a topp golyót. Déli irány felé próbáltam a gyengülésekben felkapaszkodni és a frissüléseknél lerohanni „Tihany alá”. Hárman álltak a trapézon és folyamatosan siklottunk. Karesz a trapézról olvasta a GPS adatokat folyamatosan. Révfülöp előtt Sopiék jelentek meg a sötétben kreuzolva, üdvözöltük egymást. Ekkorra már teljesen kifogyott a töltős reflektorunk, csak a széljelzőt tudtuk vele megvilágítani egyszer-egyszer.


Az út egyharmadánál (Ábrahámhegy 17:20) a számított időnk 1 óra 23 perc volt. Ha ezt extrapoláltuk akkor 4 óra 9 perc jött ki, ami bíztató volt. A hangulat folyamatosan jó volt, érdekes módon senki nem pisilt egyszer sem.


Az út felénél (Akali 18:10) a számított időnk 1 óra 57 perc volt, ami 3 óra 54 perces végeredményt jelentett, tehát jócskán megjavíthatjuk a rekordot ...

 

 

Tihanyig folyamatosan frissült a szél és nagyon egyenletes volt, ezért a kormányzás nem volt fárasztó. Sajnos későn eszméltünk, hogy a Tihanynál a kivilágított épület nem a révben a szálloda hanem az Apátság. Ezért túl mélyre kerültünk és csak a kis golyóval tudtunk a „Csőre felkapaszkodni” A Spi cserénél vált érzékelhetővé a szél ereje, hogy egy bő ötös szél süvít a Balaton felett. A Révhez közeledve egyre zavarosabb lett a helyzet. Interferált hullámokat kaptunk egyre hegyesebbeket ezért többször lefúrt a hajó a hullámokba. Fel kellett tenni a kabin tetőt. A szél iránya is csavarodott erre-arra ezért levettük a golyót, hogy jobban lássuk az őrült pecásokat és a spi szár nehogy rátekeredjen valamelyik bójára. A bójasor jobb szélén mentünk. Halzolni is kellett párat. A pislogó jól látható volt szerencsére ezért az volt a biztos menekülési irány erről a zavaros vidékről (18:50). Ott meghalzoltunk és a Szabadi antennák felé vettük az irányt. Ekkor a számított időnk 2 óra 57 perc volt, tehát ha 1 órán belül Kenesére érünk meg van a 4 órán belüli rekord.

 

Felhúztuk a normál spinakert, de a leeszár műanyag csatja eltörött és a spi félelmetesen csattogott, az ekkorra már 6-os erősségű szélben. Andris kirohant a hajó orrába és szedte össze a spit vakmerően. Üvöltöttünk neki, hogy azonnal jöjjön be a hajó első dekkjéről, ahol két kézzel akarta beszedni a spit kapaszkodás nélkül. Mindenki tudta, hogy a sötétben, a viharos vízen nem lehet megtalálni valakit, ha beesik. Luvban szedtük aztán le és rákötöttük a leeszárat. A következő felhúzáskor a másik csat is eltörött. A hideg víz miatt talán? A spi rendbetétele, visszahúzása után - ami egy negyed órát is eltartott - a 8-as sebesség 12-14 csomóra-ra ugrott. Az ég kitisztult és a hold élesen sütött hátulról, visszatekintve a hullámok félelmetesen tornyosodtak mögöttünk. Előttünk totál fekete volt a víz, a hullámokat nem láttam, de szerencsére az Asso hajó a hullámokra felfut, így biztosan vágtattunk a tovább erősödő hátszélben. Itt már többször 16 csomó fölé ment a sebességünk, amit a hatalmas hullámokba futás fékezett vissza.

 

Közeledett Kenese, és a szél már nagyon erős volt ezért lehúztuk a spit. Nem ismertük a fényeket ezért felhívtuk Bartos Dénest a kenesei kikötő főnökét, aki részletes tájékoztatást adott: - Az új kikötő szállodája tetején erős, vörös fényreklám van, ettől jobbra keressük a kikötő bejáratát! – Figyelmeztetett, hogy a bejárati fények közül csak a zöld ég.

 

Spinaker nélkül is nagy tempóban közeledtünk Kenese felé az utolsó néhány kilométeren és egyre zavarosabb volt számunkra, hogy hova is menjünk. Andris kint guggolt a hajó orrában és figyelte a partot a sötétben. Én a zöld lámpától kicsit balra tartottam, mivel a zöld a bejárat jobb oldala. Egészen a parthoz érve Andris üvöltött, hogy a móló van előttünk hosszan. Ekkor bal csapáson mentünk és éreztem, hogy jobbra kell kikerülni a számunkra teljesen ismeretlen kikötő mólóját és kiadtam a „holzolunk” utasítást, amit sikerült - kisebb  fetrengéssel - gyorsan végre hajtanunk, és jobbra tendálva megtaláltuk a bejáratot a felcsapódó fehéren habzó hullámok jelzése által segítve. Akkor jöttünk rá, hogy a Kenesei Kikötő bejárata nyugatról nézve hátulról látszik, azaz a zöld és piros lámpa felcserélődik. A MAHART mólóhoz értünk lerántva a groszt, ahol mindenféle tutajok, munkagépek voltak acél sodronyokkal rögzítve, tehát nem volt egyszerű a tök sötétben, viharos szélben sodródva megtalálni a parthoz vezető utat.

 

 

Andris a nevezési papírral a kezében valahogy kimászott és eltűnt a sötétben. Közben telefonon hívtuk a hozzátartozókat … élünk!

 

Andris nemsokára érkezett a jó hírrel, hogy a 3:50 az új rekord!

 

Örömüvöltésben törtünk ki a megszenvedett órák után. Ekkor este 8 már elmúlt, tehát kb 3 órát voltunk tök sötétben, erős, olykor viharos szélben. Felhívtam Sopit, hogy úgy igyekezzen másnap, hogy a feladat megnehezedett egy kicsit. Ő a szokásos kedélyes stílusában és önbizalmával közölte – hogy ünnepeljük ki magunkat ma este, mert nem lesz hosszú életű a rekord! Másnap tök szélcsend volt …

 

 

A rekordot elérő csapat tagjai:

Detre Szabolcs, Detre Zsolt, Fonyó Károly, Keller András, Csomai József, Bereczky László

 

 

Detre Szabolcs

 

 

SNEWISPORT Versenyarchívum   >>>

 

 

Érdemes elolvasni


Az alábbi két cikket mindazoknak ajánljuk, akik szeretnék jobban megismerni a modernkori navigáció kialakulását, fejlődését és polgári célú bevezetését.

 

GPS és társai   >>>

 

A Global Navigation Satellite System (GNSS)   >>>


 

snewisport

LAST_UPDATED2